Balatonfüred információs portálja - hasznos tudnivalók a Balaton, Balatonfüred város és kistérsége életéből

A balatonfüredi csevice források…

Címkék - A-balatonfüredi-csevice-források, Ásványvíz, Balatonfüred, Források
A balatonfüredi csevice források…
A sokak által, sokszorosan megáldott Balatonfüred nagyon gazdag ásványvízforrásokban. A füredi savanyú víz méltán lett világhírű!
Ennek ellenére hazánk fiai alig tudnak valamit erről a pompás élettani hatású szénsavas , fürdő- és ivóvízről. Ma már alig élnek olyan emberek, akik tudnák, hogy mi is az a „F ü r e d i - c s e v i c e”.

Nos, a csevice a keringési rendszerre, a szív- és koszorúerekre, az emésztőszervekre, a magas vérnyomásra, a légzőszervekre, az érrendszeri megbetegedésekre igen jótékonyan ható, élettanilag rendkívül értékes savanyúvíznek, ill. a felbuzogó szénsavas forrásvíznek a népies elnevezése.

A füredi szénsavas forrásokat 1708-ban már megemlítik „Savanyóvíz” néven.

A XVIII. században még javában hódított a népi gyógyászat hazánkban. Gondoljuk csak meg, 1747-ben (a nagy) Magyarországon mindössze 48 patika volt, ebből kettő Pesten, egy Budán. Ezek is azért jöttek létre, mert Mária Terézia császárnő elrendelte, hogy minden vármegyében fel kell állítani legalább egy patikát.

A 600 milliós hindu nép nagy fiát, a világhírű, Nobel díjas, hindu költőt Rabindranath Tagorét is a csevice és balatonfüredi páratlan élettani értéket képviselő klíma gyógyította meg. A nagy hindu költő, amikor 1926 őszén a Santiniketáni egyetem létesítéséhez adománygyűjtő körúton volt Európában súlyosan megbetegedett. Az osztrák orvosok már lemondtak róla!
Hirdetés1

Szerencsére egyiküknek eszébe jutott az, hogy a magyaroknál, a Balatonfüredi csevice források, a savanyúvíz és az ottani klíma csodákra képes…

A várt csoda valóban megtörtént, Tagore meggyógyult!

Hálája jeléül 1926. november 8-án egy hársfát ültetett el Balatonfüreden. A hindu legenda szerint, akinek a fája megered, az megéri a fa kilombosodását. Gyógyulása emlékére angol és bengáli nyelven egy négysoros verset írt, melyben nosztalgikus reményteljességgel szól lezajlott súlyos betegségéről és a nem is remélt Balatonfüredi felépüléséről.

A vers angolul így hangzik:
„When I am no longer on this my tree
Leth the ever renewed leawes of thy spring
Murmur of the wayfahrer
The poet did love while he lived.”


Fordítás:

„Ha nem vagyok többé a földön, ó fám –
Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet
Az erre vándorlók fölött:
A költő szeretett, míg élt”.


A balatonfüredi városvezetés, - a nagy hindu költő tiszteletére-, egy igen szép és azóta is remekül gondozott sétányt nevezett el.

A nép száján sok, érdekes legenda született a savanyúvíz felfedezéséről. Hírlik, hogy az 1600 – as évek végén egy tehénpásztor arra figyelt fel, hogy fájós lábú tehenei beleállnak a Földből felbuzogó ásványvízforrás által létrehozott, bőséges vízzel borított sárba és ott áztatják kisebesedett, fekélyes lábukat, melyek gyorsan meggyógyultak.

A tehéncsorda díjnyertes bikája folyton különcködött! Kedvenc szokásai közé tartozott, hogy felkereste az egyik ilyen szénsavas forrást és ott igen jókat ivott.

Hogy mi volt igaz a legendából, s mi nem? – Biz azt ma már nehéz lenne rekonstruálni.

Minden estre az egykori Balatoni Kurír 1940. április 25-én megjelent számának 5. oldalán, a „Tudja e az olvasó” rovatában erről a történetről ezt írta:

Feltűnő az is, hogy a legenda szerint egy bika fedezte fel a forrást, amely mindig eltűnt egy bokorban és az ott lévő forrásból ivott, mitől annyira megerősödött, hogy díszbikája lett a nyájnak.

Több néprajzkutató is megírta már azt, hogy a gyógyvizeket jóval előbb fedezték fel az állatok, mint az emberek! A nyájaikat terelgető pásztoremberek, főként a tél közeledtével tanyát vertek a melegvizes források közelében! Megfigyelték, hogy a nyáj szomjasabb egyedei a Föld mélyéből fakadó forrásokat előszeretettel keresik fel. Szinte természetesnek számít az, hogy a forrásvizet a pásztoremberek is megízlelték és annak kitűnő élettani hatásait magukon is megfigyelték. Így terjedt el a jó híre a balatonfüredi csevicének is…

Mária Terézia császárnő vitathatatlanul korszerű gondolkodásmóddal megáldott uralkodó volt. Felismerte a magyar ásványvíz forrásoknak a rendkívüli jelentőségét és már 1763-ban rendeletben kötelezte az orvosokat és a patikusokat arra, hogy a működési területükön lévő ásványvízforrásokat vegyék nyilvántartásba és a forrásvizeket kémiai elemzéseknek vessék alá.

1812-ben a kancellária hivatala rendelkezett a magyarországi ásványvizek adatainak összegyűjtése felől. Ezen bibliográfiára támaszkodva jelenhetett meg 1829-ben Kitaibel Pál; - „Magyarország hidrográfiája” c. műve is.

A Magyar Tudományos Akadémia elődjeként működő, országos hatáskörrel rendelkező intézmény 1845 - ben egy pályázatot írt ki, amely céljait tekintve arra fókuszált, hogy a magyarországi forrásvizek vegytani- és humángyógyászati értékeit meghatározzák. A nyertes Török József professzor (1813-1894) lett, aki a debreceni református főiskola igen neves tanára volt. Pályaművének címe; a két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei. A mű első kiadása 1848-ban, míg a második bővített kiadás 1859-ben jelent meg.

A gyógyító hatású füredi savanyúvízről, a legelső hiteles írás Lower Matthai (Máté) 1694-ben megjelent könyvéből származik, s ezért ez a régi írás méltó arra, hogy eredetiben idézzük:

”Eine halbe Stunde wegs von der Insul und dem Schloss bey dem Ufer des Blatsees seynd hinter Geröricht zu finden der Tihanyersauern Wasserquellen; alda sprizen sie in zwo Quellen aus einen graulichten Boden herfür, und wülden den erdreych rund umbher auf zu eitnem etzliche Schritt breyten Morast;seynd geistig, klar, säuerlicht und frisch belebend zu genissen und werden auch darumb von denen hirten und bauersleut gern aufgesucht.”

Fordítás:

„Félórányira a szigettől és vártól ( Tihanyról van szó!) a Balaton szélén a nádas mögött található a tihanyi savanyúvízforrás. Itt buzog fel két forrás a szürke színű talajból és a földet feltúrják körös-körül néhány lépésnyire és mocsarassá teszik. Szeszes, tiszta, savanyú, frissítő és elevenítő, ezért a pásztorok és a parasztok szívesen felkeresik”.

1717-ben Riedhöfer János német nyelvű könyvében szintén ír a savanyúvíz forrásról, bár még ő is Tihanyhoz kapcsolja a forrásokat, viszont ő szintén „szeszes és egészséges kútforrásokról” ír, …”mely rövid pálya után a Balatonba folyik”…

Tenkovits Miksa az 1716 - os összeírást követően 10 fából készült fürdőházat épített a forrás fölé és azokba 10 fürdőkádat állított be. Melegítették a vizet az odalátogató fürdőzőknek. Tenkovits özvegye 1741 – ben eladta a telket és a fürdőházakat Schuster József orvosnak, aki 1748-ig (haláláig) üzemeltette azt.

Nagyhírű orvosoknak és a kitűnő városvezetésnek köszönhetően 1765 - ben épült fel az első fürdőház. Az 1826. és az 1834. évi tűzvész pusztításait követően 1835/36 – ban Packh János tervei alapján klasszicista stílusban épült fel a ma is álló kétemeletes épület.

1869-71 között Cometter Bernát nagyszerű tervezői munkásságát követően épült meg a Balatonra néző Erzsébet udvar. 1912-13-ban építették meg a Tibor fürdő épületszárnyat. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát 1912-ben 1,5 millió korona befektetésével korszerűsítette a kórház-fürdő épületegyüttesét. Egy 100 m hosszú, két emelet magas új palota épült 171 szobával. Az új szénsavas fürdőben 68 kabint létesített.

A kórház az I. világháború alatt hadikórház volt. Később, elsősorban a tehetősebb réteg rendelkezésére állt a gyógyító, rehabilitációs centrum.

A Balatonfüredi kórházat 1949. október 1- én államosították!

1957 ben már 630 ágy állt a betegek rendelkezésére. A kórházat 1962 - 68 – ig korszerűsítették, 1979-ben új, modern épületszárnyakkal bővült. Ekkor már évente, mintegy 10-11 000 embert kezeltek a kórházban.

Balatonfüredet 1971-ben gyógyfürdővárossá nyilvánították!

Napjainkban kitűnő szakorvosok, 429 betegágy és 12 ambulancia várja a szív- és érrendszeri betegségekkel küszködő pácienseket. Elsősorban a Kossuth forráshoz közeli szívkórháznak a területén felbuzogó ásványvizeket hasznosítják.

Zárszó:

A kitűnő gyógyító értékkel bíró balatonfüredi csevicét, ma már csak néhány helyi lakos iszogatja. A felbuzogó, aranyat érő gyógyvíz jelentős része, gazdátlanul folyik szét a környéken... (Legalábbis 2010. szeptember 18-án még ez volt a helyzet!) Mondogatják, hogy a víz visszafolyik a talajba! S valóban, ami nem párolog el, az bizonyára beszivárog, avagy tova csordogál… Nemde?

Mi magyarok ennyire gazdagok lennénk? Ilyen luxust is megengedhetünk magunknak?

Epilógus:

Nagyon sajnálatos módon, az Európai Unió 27 tagállamának, egészségügyi negatív listáit, - pl. elhalálozások számaránya, keringési-, ill. rákos megbetegedések tekintetében, valamint a gyermekhalandóság riasztó esetszámait nézve-, hazánk vezeti...
Egy rövid idézet:

Varga János; - Egészségturizmus c. tankönyvéből:

…”A széndioxidos fürdőzés alkalmazása közben az intenzíven ide-oda mozgó buborékok, a bőrfelületi hámsejteken mikro-masszázs hatást fejtenek ki. Egy kellemes értágulati jelenséget észlelhetünk, mely jelentősen csökkenti a vérnyomást.

A szervek, szervrendszerek és a szövetek vérellátása feljavul, melynek rendkívül kedvező hatása az, hogy megnövekszik a szívbe beömlő visszeres vér mennyisége. Ennek eredményeként a szívműködés felpezsdül. A belélegzett széndioxid kellemesen hat a légzőközpontra, s ennek folytán a be- és a kilégzés folyamata mélyül.

Ezen jótékony hatásokra az emberi szervezet felüdül, a szív-, a keringési-, valamint az érszűkületi panaszok jelentősen lecsökkennek. A széndioxidos kezeléssel és fürdőzéssel, (L: pl. mátraderecskei – gyógyintézeti ellátások-, ill. a Mofetta kezelések rendkívüli eredményei!).

Az emberi szervezet kimerültségi érzése oldódik, sokszor meg is szűnik. Szénsavas fürdőzéssel és a szénsav tartalmú ivókúrákkal, - szigorú orvosi ellenőrzés mellett -, napjainkban is sok szív- és légzőszervi panasszal küszködő beteget gyógyítanak meg…
Hirdetés
Forrás:
Cikk nyomtatása
Oldalajánló
Vissza
Szólj hozzá
- 2013.03.13. 11:27
Szólj hozzá a cikkhez
Hozzászólás archívum
Még nem érkezett hozzászólás a cikkhez
Oldal tetejére
Vissza