Balatonfüred információs portálja - hasznos tudnivalók a Balaton, Balatonfüred város és kistérsége életéből

Rabindranath Tagore élete és munkássága

Címkék - Balatonfüred, élete, Füred, munkássága, Rabindranath-Tagore, sétány, szívkorház
Rabindranath Tagore élete és munkássága
Ha nem vagyok többé a földön, ó fám - Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet Az erre vándorlók fölött: A költő szeretett, míg élt
Balatonfüred közel 1 km hosszú szép parti sétánya Rabindranath Tagore nevét viseli. Balatonfüred: Tagore sétány - Rabindranath Tagore élete és munkássága. A húszas években, 1926-ban néhány hetet itt nálunk Magyarországon töltött. Balatonfüreden gyógykezelték, és erről versben is megemlékezett.
Egyik első fordítója Babits Mihály, aki a világhírű költőt Szent Ferenchez hasonlítja. Az első magyar nyelvű Tagore-kötetet Ady Endre barátja, az Oscar Wilde-fordító Kelen Ferenc készítette 1914-ben.

Rabindranath Tagore (Kalkutta, 1861. máj. 7. - Kalkutta, 1941. aug. 7.) Nobel-díjas bengáli író, költő, filozófus. Európai körútja alkalmával Bécsben megbetegedett. Korányi Sándor orvos személyesen kísérte Balatonfüredre. 1926. november 1-jén érkezett a szanatóriumba, ahol visszanyerte egészségét és gyógyultan távozott. Ennek emlékére fát ültetett a parkban. E fa előtt 1956-ban indiai kulturális küldöttség bronzból készült mellszobrot, Rasithan Kashar alkotását adta át a városnak, amelyet a fa előtt állítottak fel, és így 1957-től a korábban Deák Ferencről elnevezett sétány máig az ő nevét viseli. A gyógyulás emlékére című verse Tábori Kornél fordításában olvasható a hársfa előtt:

Ha nem vagyok többé a földön, ó fám - Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet Az erre vándorlók fölött: A költő szeretett, míg élt.

A füredi szanatórium vendégkönyvébe Tagore az alábbi sorokat jegyezte be:

Majdnem az egész világot bejártam, de az égnek és a víznek ezt a csodálatos szépségét, amely Balatonfüreden, a vízparton gyönyörködtet, sehol megragadóbbnak nem láttam. Noha október legvége: kiülhettem a szelíd, napfényes erkélyre és itt a szabadban dolgozhattam óraszámra. Balatonfüred szénsavas füdője pedig visszaadta egészségemet, munkakedvemet és egészen megszüntette a kimerültségemet. Magyarországról őszintén szólva, világszerte nagyon keveset tudnak és aki nem is álmodott ilyen értékeiről, csak az tudja megítélni, hogy milyen reveláció volt számomra a Balaton tündéri látványa. (Tábori Kornél fordítása)

Tagore ekkor, 1926-ban fejezte be Balatonfüreden azt a 256 rövid versből álló, haikukra emlékeztető versgyűjteményét, amely a Lékhan, szó szerint (Toll)vonások" címet viseli, és amely angolul Fireflies néven vált ismertté. A haiku nem volt ismeretlen számára, hiszen többször járt Japánban és a század elején fordított már japán haikukat bengáli nyelvre. Korábban is írt haiku szentenciákat: Stray Birds, 1916 (Eltévedt madarak, Bartos Zoltán fordítása, 1921, Kóválygó madarak, Terebess Gábor fordítása, 2002).

Tagore példáját először indiai politikusok követték, s ez után néhány év alatt hagyománnyá vált, hogy az itt megfordult híres személyiségek fát ültetnek a parkban. Marx György fizikus kezdeményezésére a Nobel-díjasokkal folytatták a sort, őket különféle hírességek követték, napjainkban pedig magyar politikusok szaporítják az ültetett fák és emléktáblák számát. A park ezen része úgy néz ki, mint egy amerikai temető. Fát ültetett itt többek között: Farkas Bertalan és űrhajóstársa, Valerij Kubaszov, Leonov, a Gandhik, Göncz Árpád, Felix Mandelbrot, Wigner Jenő és több magyar Nobel-díjas. Emellett szobra vagy mellszobra van itt Széchenyinek, Kisfaludy Károlynak, Deák Ferencnek, valamint Salvatore Quasimodo olasz költőnek, akinek a tiszteletére évente rendeznek költői versenyeket. A sétány közepét augusztusban a Borhetek sátrai/padjai foglalják el, a sétányon pedig tűznyelők, utcai zenészek, köztük egy perui banda, élő szobrok, artisták és mozgó árusok hada található.

Rabindranath Tagore élete és munkássága - 1913-ban világszenzáció volt, hogy a legtekintélyesebb irodalmi elismerést és jutalmat jelentő Nobel-díjat egy indiai író-költő-drámaszerző, iskolateremtő, olykor államférfi kapta meg. Indiában az akkor már 52 éves, bengáli anyanyelvén és angolul egyforma biztonsággal fogalmazó írásművész már nagy hírű, nagy tekintélyű férfi volt. Európában azonban csak egy évvel a nagy jutalom előtt megjelenő, angol nyelvű költeményes kötete keltett irodalmi körökben feltűnést. A Nobel-díj előbb széles körű figyelmet, majd irodalmi világhírt hozott a számára.

A soknyelvű India egyik legnagyobb lélekszámú területe a bengáli nyelv otthona. Fővárosuk Calcutta, s azt a helységet, ahol a Tagore család ősidők óta élt, ahol nagybirtokuk volt, s idővel a híres költő egyetemi színvonalú iskoláját megteremtette, Sántinikétánnak hívják. A nagyvilágban igen gyakran utazgató költő újra meg újra ide tért haza, bár Calcuttában született és 80 éves korában ugyanott halt meg. Természetesen a gazdag és nagy tekintélyű családnak ott is volt palota fényű és nagyságú otthona. Apja egy vallási és társadalmi reformtársaság vezetője volt. Az indiai hagyományok, a szanszkrit irodalom tudósa, a politikai életben is nevezetes férfi. A családi otthonban a gyerekek a felnőttekkel együtt olvasták rendszeresen a hindu vallás ókori szent iratait, az Upanisad-okat.

A számos fiú kisgyermekkortól egyformán tudott bengáliul, szanszkritul és angolul. Rabindranath iskolás korában már biztonságosan verselt mind a három nyelven. - 21 évvel idősebb bátyja Dvidzsendranat Tagore már öccse születésekor népszerű költő és irodalomtudós volt, de később kitűnt a festészetben és a zenében is, idősebb korában nevezetes matematikus és filozófiatudós volt. Példája és nevelőereje fontos hatással volt a kisöccsére.

17 éves korában apja Angliába küldte, hogy jogot tanuljon, de a jogtudomány alig érdekelte, a joggyakorlathoz pedig semmi kedve sem volt. Megtanulta, amit otthon elvártak tőle, de lelkesen vetette rá magát az angol irodalomra és a zenére. Később nemcsak több hangszeren játszott, hanem előbb ismert verseket zenésített meg, majd maga komponált olyan dalokat, amelyeknek ő írta a szövegét is. Ezek máig népszerűek, országszerte éneklik őket. Amikor hazatért, egy hindu mitológiai tárgyú zenedrámával lépett az irodalomba és a művészeti életbe. - A kilencvenes években otthon élt a sántinikétáni birtokon. Gondosan gazdálkodott, írta verseit, olykor mesedrámákat szerzett, regényeket, meséket alkotott. Ezek hamarosan olyan népszerűek lettek, hogy a kiadók szívesen fogadták az írásait. Hosszú élete folyamán több mint ötven verseskötete jelent meg. Költeményeinek egy részét maga fordította angolra. India ez időben angol gyarmat, az angol kultúra azóta is otthonos Indiában.

Calcuttában angol kiadók is voltak. Így könyveik eljuthattak Angliába is. Az irodalomértők Londonban is kezdték megismerni és nagyra tartani Tagorét. - A két nyelven megjelent versei formailag különböztek egymástól. A bengáli verses szövegek a hagyományos versformákban készültek, rímesek, ütemesek, olykor időmértékesek voltak. Kedvelte a szlóka formát, ezt a 16 szótagos, párrímes sorokból álló költeményalakzatot. Ez az ősi szanszkrit eposzoknak - a Mahábháratának és a Rámájanának - a versformája volt. A rövid költemények hagyományos népdal alakzatokban váltak népszerűekké. Otthon tehát Tagore a verstan szent hagyományainak őre volt. Angolul azonban a nyugaton éppen divatos szabadversekben szólalt meg. Így, ha a fordítás szó szerinti is volt, itt modernnek hatott.

A politikától jó ideig távol tartotta magát. - De 1905-ben, amikor fellángolt Indiában is a nemzeti szabadságvágy, Tagore egyetértett a mozgalom céljaival. Újságcikkekben és röpiratokban is lendületesen hirdette a nemzeti szabadságvágyat. De tiltakozott minden erőszak ellen. Megegyezést remélt az angolokkal. Úgy remélte, hogy végül a szabad India egyenrangú barátja lesz a kulturált, nyugati Angliának. Ezért nem tudott együtt küzdeni a passzív ellenállásban is konok és harcias Gandhival, még kevésbé a nyílt háborúra is kész Nehruval. Éppen ezért Angliában az irodalmi és a politikai közvélemény nagyra becsülte és népszerűsítette Tagorét. Amikor népművelő és népnevelő szándékkal megalapította a sántinikétáni iskoláját - amelyet idővel világhatású egyetemmé fejlesztett -, az angliai pedagógia és kultúrpolitika hatásosan segítette. Gyakran járt is Londonban. 1912-ben ott állította össze válogatott költeményeinek kötetét. A címe szanszkrit volt: Gitanjali, ami Áldozati énekek-et jelent. Nemcsak Angliában, hanem hamarosan Európában is és Amerikában is irodalmi szenzáció volt ez a verseskönyv. A következő évben - 1913-ban - erre kapta a Nobel-díjat, amely az élő világirodalom első vonalába emelte.

Már ez időben is szívesen utazgatott európai országokban, hanem amikor 1914-ben kitört az első világháború, visszahúzódott indiai birtokára. A háborús felek közt annak a látszatát is el akarta kerülni, hogy ezen vagy azon az oldalon áll. Hirdette, hogy ugyanúgy szereti a németeket, mint a franciákat, pártolja az oroszokat és a szláv nemzeteket. Amikor 1917-ben kitört az orosz forradalom, ezt lelkesen köszöntötte. Idővel ellátogatott a Szovjetunióba is, ahol ugyanúgy ünnepelve fogadták, mint az ellentáborban. Ő igyekezett minden törekvést megérteni mindaddig, amíg a fasizmus rémületbe nem ejtette a világot, és a világgal együtt őt magát is. Már Mussolini Olaszországától is idegenkedett, mikor azonban Németországban uralomra került, majd világrémületté vált Hitler horogkeresztes uralma - haragos indulattal fordult ellene. A harmincas években vissza is húzódott az indiai otthonba, főleg iskolájával törődött. Holott előbb, a húszas években a legtöbb európai országot meglátogatta. 1926-ban heteket töltött Magyarországon, Balatonfüred gyógyvizénél. Ott emlékét őrzi a róla elnevezett sétány, mellette a part és az a fa, amelyet ő ültetett hálából a gyógyulásáért.

Otthon és a nagyvilágban nagy hírű tekintély volt, de egyik indiai politikai árnyalattal sem tudott egyetérteni. A békés szabadságvágy gyanús a harciasok előtt, még gyanúsabb a szabadság ellenfeleinek szemében. Közben otthon is, a nagyvilágban is a legolvasottabb írók, költők közé tartozott. És reménykedve bízott az eljövendő - békésen eljövendő - nemzeti szabadságban. Ez azonban csak a második világháború befejeződése után valósult meg. Tagore néhány évvel előbb, 1941-ben halt meg, 80 éves korában, abban a calcuttai családi otthonban, ahol született. A szankszrit ókori remekművek alkotói óta ő a leghíresebb indiai író-költő.


Vak leány - Kosztolányi Dezső fordítása

Egy vak leány jött a kertembe reggel s virágfüzért adott, zöld levelekkel.
Én a virágot a nyakamba tettem s könny csillogott föl mind a két szememben.
A lányt megcsókoltam, majd szóltam: "Áldott, vak vagy te is, akárcsak a virágok.
Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál".

Dal - Weöres Sándor fordítása

Miért aludt el a mécs-láng, miért? Szellőtől óvtam a köpenyemmel, ezért aludt el a mécs-láng, ezért.
Miért száradt ki a folyó, miért? Gátat vontam rá, hogy enyém legyen, Ezért száradt ki a folyó, ezért.
Miért pattant el a lant-húr, miért? Oly dalba fogtam, nem bírta jármát, ezért pattant el a lant-húr, ezért.

Lámpa az útra - Kosztolányi Dezső fordítása

Béke veled, béke szívem. Válni kell, váljunk szelíden. Teljesülés ez a bús út. Nem halál. Mondj néma búcsút.
Bánatunkból dal, mesés lesz, vágyunkból emlékezés lesz. A fészekről messze röppen, száll, tovább, vidám körökben.
A kezed még lanyha, drága, halk legyen, mint éj virága. Csöndben állj, Föld és - csodás dal - most beszélj a hallgatással. Lámpámat magasra tartva fényt vetek nagy-nagy utadra.


Wojtilla Gyula így elemzi a hasonmás kiadás 1927-ben, Sántinikétanban megjelent címlapját

A bengáli kézírásos belső címlapon a költő neve, a cím (Lékhan) és Budapest neve szerepel, egy dátummal, 26 kárttik 1333 = 1926. november 11. Van itt még egy bengáli előszó, és négy sor angolul, amely így szól: A következő oldalakon található sorok Kínában és Japánban veszik eredetüket, ahol a szerzőt arra kérték, hogy legyezőkre és selyemdarabokra írjon", és alatta Balatonfüred neve és egy időpont, 1926. november 7.

A bengáli előszó ennél részletesebb felvilágosítással szolgál - Ezek az írások Kínában és Japánban vették kezdetüket. Különféle emberek kérésére születtek, hogy valamit írjak nekik legyezőre, papírra, zsebkendőre. Később hazámban és más országokban hasonló ösztönzést kaptam. Ily módon gyűltek egybe ezek a kis írások. Fő értékük abban áll, hogy kézírásom a személyiségemet jellemzi. Ez persze nem csupán a kézírás kapcsán ragadható meg, hanem a gyorsan papírra vetett gondolatokból is. A nyomtatott betűkben elvész az az erő, amelyet a személyiséghez való kapcsolódás jelent, ebben az esetben az ilyen jellegű írások súlyukat vesztik és hatástalanokká válnak, miként a kínai lámpácska, ha fényét kioltották.

- Amikor tudomásomra jutott, hogy Németországban lehetőség van arra, hogy egy kéziratot kinyomtassanak, irataim nyomdába kerültek.
- Figyelmetlenség miatt áthúzások és hibák is csúsztak bele, de az ilyen hibákban is megmaradtak személyiségem nyomai."
- Elmondható tehát, hogy a nyomdai klisék Berlinben készültek, a kiadás helye azonban Sántinikétan. A kézirat Balatonfüreden íródott, de a kötetet Tagore Budapesten zárta le.
- Tagore az efféle rövid versekről így ír: Nekem gyakran úgy tűnt, hogy jobb rövid verseket írnom, mint hosszúakat, ezekben a versekben az érett gondolat tömörebben fogalmazódik meg."
- Valamint a japán hatásról: A japánok képesek látni a nagyot a kicsiben, ugyanis született művészek. Nem yardokban és lábakban mérik a szépséget."


Lipták Gábor írja

Tagore elmondotta a Balatoni Szemle névtelen krónikásának, hogy európai tartózkodása alatt sehol sem dolgozott annyit, mint Balatonfüreden. Állítólag itt fejezte be egyik könyvét, a Fireflies-t, mely kétszázötven rövid versből áll. Úgy mondják, javítás nélkül, ezüstös lemezekre írta verseit, melyeket külön e célra készített dobozokban küldtek el kiadójának Berlinbe. Azok közül, akik a költőt személyesen ismerték, az egyik elmondotta azt is, hogy rubinttollal írta verseit az ezüstös lemezekre. A verseket azután ezekről a vegyszerekkel preparált lemezekről sokszorosították. Bengáli nyelven írta költeményeit, amelyeket maga fordított le angolra."
Hirdetés
Cikk nyomtatása
Oldalajánló
Vissza
Szólj hozzá
- 2011.06.10. 18:14
Szólj hozzá a cikkhez
Hozzászólás archívum
Még nem érkezett hozzászólás a cikkhez
Oldal tetejére
Vissza