Balatonfüred információs portálja - hasznos tudnivalók a Balaton, Balatonfüred város és kistérsége életéből

A balatonfüredi hajógyári kikötőben nagyszabású fejlesztések kezdödnek

Címkék - Balatonfüred, bővítés, fejlesztés, gyár, hajó, Senebogen, támogatás, TLC
A balatonfüredi hajógyári kikötőben nagyszabású fejlesztések kezdödnek
A német Sennebogen család tulajdonában lévő BF Invest Kft. 841 millió forintos, 40 százalékos uniós támogatottságú beruházással korszerűsíti és új szolgáltatásokkal, attrakciókkal bővíti a hajdani balatonfüredi hajógyár területén lévő kikötőjét 2015 közepéig - jelentették be a projektnyitó sajtótájékoztatón pénteken Balatonfüreden.
Michael Seiferling, a BF Invest Kft. ügyvezetője úgy fogalmazott, a Balaton legmodernebb, legkörnyezetbarátabb, legnyitottabb és legsportosabb kikötőjévé kívánnak válni, amely megállja a helyét más európai tavak kikötőivel való összehasonlításban is.


Az ingatlan, ahol a fejlesztés megkezdődik, 2006-ban került a BF Invest Kft. tulajdonába, a Balaton egyik legrégebbi és leghosszabb partszakasszal rendelkező kikötőjének számít. Saját sólyatérrel rendelkezik, és itt található a tó legnagyobb daruja is 7,5 tonna emelőkapacitással.
Hirdetés1

Az Új Széchenyi Terv Közép-dunántúli Operatív Program támogatásával megvalósuló beruházás keretében a cég kikötőjét új hullámtörő kőmólóval és úszómólókkal bővítik, aminek köszönhetően a hajóhelyek száma 175-tel nő, közel háromszázra.

A beruházás része lesz egy új, innovatív szolgáltatásokat nyújtó vitorlásközpont is. Ez helyet ad majd többek között egy vitorlás iskolának, egy vitorlásfelszerelés és -ruházat boltnak, egy történeti múzeumnak, egy konferenciateremnek, valamint egy úgynevezett "business roomnak".

A múzeumban kívánják bemutatni a Balatonfüredi Hajógyár történetét különböző dokumentumokkal, fényképekkel, tervekkel és makettekkel. Az üzleti helyiségben számítógép, fénymásoló, nyomtató, telefon és fax áll majd a vendégek rendelkezésére. A létesítményekhez parkolók kialakítását is tervezik. (MTI)

A Balatonfüredi hajógyár története röviden:


Young Richard Hajóépítő Telepe - Balatonfüred - 1881-1885

Bár magyar arisztokraták (pl. Széchenyi Ödön) már korábban is tartottak vitorlásokat a Balatonon, a sportvitorlázás meghonosítása angolok nevéhez fűződik. Grossling angol főkonzul igen megkedvelte a Balatont, el is hozta Angliából 7 tonnás hajóját a KIRÁLYNŐ-t. Ugyancsak ő beszélte rá 1879-ben Young Richard neves hajóépítőt, hogy Balatonfüreden – az akkor már ismert nyaralóhelyen – létesítsen egy hajóépítő telepet. Az első faépület és sólya 1880-ban készült el, s még ebben az évben megépült az első vitorlás a SENTA is. Young 1991-re alkalmassá tette a partszakaszt nagyobb vitorlások vízrebocsátására, kihúzására és felkészült üzemszerű gyártásukra is. 1882-ben a Győri Csónakázó Egylet nagyszabású vitorlásversenyt rendezett, s itt mutatkoztak be először a kis üzem termékei. A verseny után fellendült a vízisport élet, s Young sorra kapta a megrendeléseket. 1883-ban többek között egy 8,5 tonnás kuttert épített, a SÁRGA RÓZSÁT, majd egy gőzhajót is a 14,5 tonnás CAME COQ-ot. Ez volt az egyetlen gőzös, amit Balatonfüreden épített. Javaslatára alakult meg a Stefánia Yacht Egylet 1884-ben, s ettől kezdve minden évben megtartották a klub regattáit. Young 1885-ben személyes okokból elhagyta az országot, amit a Stefánia Yacht Egylet vett át.
Itt épült ismertebb hajók: MARISKA, JOLÁNTA, HABLEÁNY, VÉSZMADÁR, OLYAN NINCS, ILONA, MOSQVITO, SIÓ, SZÉLVÉSZ, BELROCK vitorlások; 1883 CAME COQ gőzhajó.

Stefánia Yacht Egylet Hajóépítő Üzeme - Balatonfüred - 1886-1920

Young Richard hajóépítő telepét, miután a tulajdonos 1885-ben elhagyta az országot, az általa alapított Stefánia Yacht Egylet vette át. Vezetésével Szarvassy Nándort bízták meg, aki Young pótlására Ratsey E. Mihály cowesi hajóépítőt hívta meg. Itt maradt több angol hajóács is, akik magyar szakembereket kinevelték, így megteremtették a magyar sportvitorlás építés alapját. Az általuk épített hajók ekkor még angol mintákat követtek, s leginkább tengeri hajózásra voltak alkalmasak, speciális balatoni típust ekkor még nem fejlesztettek ki. 1889-ben készítette az üzem első motoros hajóit, a Földművelésügyi Minisztérium számára két 3 lóerős és egy 1 lőerős motorcsónakot, amit Daimler géppel szereltek fel. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert csak 1887-ben jelent meg először a Rajnán Karl Benz találmánya, a világ első motorcsónakja. A régi kutter szerű vitorláshajók beszerzése és fenntartása nagyon sokba került, s a századfordulón ismét hanyatlani kezdett a vitorlázó kedv. A XX. Század elején kezdtek elterjedni a kisebb uszonyos jollék a Balatonon, de az I. Világháború után ezek, a módosabb polgárság számára elérhető hajók is csak ritkán épültek az üzemben. A Yacht Egylet, amely időközben Királyi Magyar Yacht Clubra (KMYC) változtatta a nevét ekkor már nem tudott mit kezdeni a teleppel, s felajánlotta megvételre az Angol-Magyar Banknak. A bank átvette az üzemet és a club vitorlás parkját, s cserébe felépítette a KMYC Klubházát. A hajóépítés folytatására pedig részvényeket bocsátott ki és megalapította a Balatoni Yachtépítő Rt.-t 1920-ban. Itt épült ismertebb hajók: ÁLOM, ALMA, DOBÓ, JOLÁNTA I., KISHAMIS I (később IRMA), KISHAMIS II. (még üzemel).

Balatoni Yachtépítő Rt. Balatonfüred - 1920-1926

A Stefánia Yacht Egylet, amely időközben Királyi Magyar Yacht Clubra (KMYC) változtatta a nevét az I. Világháború után megrendelések hiányában már nem tudott mit kezdeni a balatonfüredi hajóépítő teleppel, s felajánlotta megvételre az Angol-Magyar Banknak. A bank átvette az üzemet és a club vitorlás parkját, s cserébe felépítette a KMYC Klubházát. A Hajóépítés folytatására pedig részvényeket bocsátott ki és megalapította a Balatoni Yachtépítő RT-t 1920-ban. A részvénytőkéből először a barakkok helyére téglaépületeket emeltek. A földszinti asztalosműhelyben a nagyobb vitorlások, az emeleten az uszonyos hajók épültek, melyeket aztán csigasorral eresztettek az udvarra, s így kerültek vízre. 1924-ben Balatonfüredre hívták Adolf Harms berlini hajómérnököt. Az ő irányításával készült el a GLÓRIA, a tó egyik legszebb és legjobb vitorlása. A rossz gazdasági viszonyok miatt azonban, mind a yachtok, mind a versenyjollék eladásával nehézségek voltak. Az 1920-as évek közepére nemcsak a hajógyártás, hanem az 1888-ban alapított Balatontavi Gőzhajózási RT. Is csődközeli helyzetbe jutott, s félő volt, hogy ez a menetrendi hajózás megszűnéséhez vezethet. Ekkor a MÁV és a Déli Vasúttársaság megvásárolta a részvényeket és Balatoni Hajózási RT. néven újjászervezte a céget. Ugyanakkor a MÁV a Yachtépítő RT kötvényeinek nagy részét is megszerezte és a gyárat az IBUSZ irányítása alá helyezte, így jött létre az IBUSZ Yactépítő Üzeme budapesti székhellyel és balatonfüredi telephellyel 1926-ban. Itt épült ismertebb hajók: GLÓRIA vitorlás.

IBUSZ Yachtépítő Telepe Balatonfüred - 1926-1931

Az 1920-as évek közepére nemcsak a hajógyártás, hanem az 1888-ban alapított Balatontavi Gőzhajózási RT. is csődközeli helyzetbe jutott, s félő volt, hogy ez a menetrendi hajózás megszűnéséhez vezethet. Ekkor a MÁV és a Déli Vasúttársaság megvásárolta a részvényeket és Balatoni Hajózási RT. néven újjászervezte a céget. Ugyanakkor a MÁV a Yachtépítő RT kötvényeinek nagy részét is megszerezte és a gyárat az IBUSZ irányítása alá helyezte, így jött létre az IBUSZ Yactépítő Üzeme budapesti székhellyel és balatonfüredi telephellyel 1926-ban. A MÁV új vezetőséget nevezett ki, amely első lépésként összevonta a balatonfüredi és siófoki telepet. Hajójavítás mellet, hajók bérbeadásával is foglalkozott a cég, s az új tulajdonos nem a nagy nyereséget tekintette elsődlegesnek a füredi gyárnál, hanem a Balaton vizisportjának fellendítését. Ehhez rendszeres évi támogatást is kapott a MÁV-tól. A gyár 1927-től elkezdte a szintén MÁV érdekeltségbe tartozó Balatoni Hajózási RT számára a közlekedési célokat szolgáló személyhajók gyártását is, mégpedig a tó speciális viszonyaihoz megfelelő kis befogadóképességű, kis merülésű, mégis biztonságos hajókat. E szempontok szerint készült el a 130 személyes CSONGOR és TÜNDE. Bordái és gerendái szögacélból, míg diagonal-karwell héjazata, valamint fedélzete fából készült. Mindkét hajót 105 lóerős diesel-motor hajtotta. 1929-ben épült meg az 50 fő befogadóképességű SIÓ motoros. A személyszállító motorosok mellett a különböző vitorlás osztályokat sorozatban kezdték gyártani. Tovább folyt a nagyvitorlások ún. Schärenkreutzerek építése és az amszterdami olimpiára a HUNGÁRIA nevű yachtot is megépítették. A 25 fő állandó szakmunkást foglalkoztató telep irányítása az IBUSZ keretében nehézkessé vált. A füredi telep a motoroshajók gyártásával egyre szorosabb kapcsolatba került a Balatoni Hajózási RT-vel. A MÁV, mely mindkét vállalaltnak a főrészvényese volt, ezért 1931-ben elhatározta, hogy a jachtépítő telepet a Balatoni Hajózási RT Hajóépítő Üzeme néven a hajózási vállalathoz csatolja. Itt épült ismertebb hajók: 1927 CSONGOR és TÜNDE motoros személyszállító hajók, 1929 SIÓ motoros személyszállító hajó, 1928 HUNGÁRIA vitorlás jacht.

Balatoni Hajózási RT. Hajóépítő Üzeme Balatonfüred - 1931-1948

Az IBUSZ balatonfüredi hajóépítő telepe a motoroshajók gyártásával egyre szorosabb kapcsolatba került a Balatoni Hajózási RT-vel. A MÁV, mely mindkét vállalatnak a főrészvényese volt, elhatározta, hogy a jachtépítő telepet a Balatoni Hajózási RT Hajóépítő Üzeme néven a hajózási vállalathoz csatolja. Az 1931-ben létrejött egyesítés csak megerősítette a MÁV-nak azt a törekvését, hogy a Balaton közlekedésének szolgálatába állítsa a füredi hajóépítő üzemet. E szándéknak megfelelően épült az üzem saját tervei alapján, a 80 utas befogadására alkalmas BOGLÁR 1935-ben, a 30 személyes BADACSONY motoros 1936-ban és a 100 férőhelyes SZENT ISTVÁN és SZENT MIKLÓS 1938-ban. E két utóbbi hajó, az eddig Füreden alkalmazott gyakorlattól eltérően, teljesen acélból készült. Az utasforgalmat szolgáló hajókon kívül évente két-három darab kül- és belmotoros motorcsónak is készült, valamint tovább folyt a tőkesúlyos vitorlások és jollék sorozatgyártása is. Készült néhány 50 m2-es balatoni és 75 m2-es tengeri vitorlás cirkáló is. A II. Világháború előkészítését szolgáló ún. Győri Program révén a füredi telepnek is kapott megrendeléseket. Megkezdődött a rohamcsónakok, majd az 1940-es évektől kezdődően az acélból készült aknarakó motorosok építése. Ekkora a munkáslétszám 50 főre a tervezők száma 3-ra emelkedett. A hajógyár Tihany felé kibővült és területén új épületeket húztak föl. A katonai megrendelések 1943-tól kiegészültek a németek számára gyártott 50 személyes fa partraszálló rohamcsónakokkal. A háború végéig ebből 106 darab készült el. A háború alatt egyébként hadiüzemnek nyilvánították a gyárat, az itt dolgozók nem kaptak behívót, a 400 fős munkáslétszám pedig kiegészült 200 munkaszolgálatossal. A németek kivonulásuk előtt felrobbantották a Balatonfüreden összevont tavi flottát, ettől csak a TÜNDE menekült meg, amely önsüllyesztést hajtott végre. 1946-ra a gyárban olyan körülményeket teremtettek, hogy megkezdődhetett a hajók helyreállítása. KOMP I., KELÉN, BOGLÁR, SIÓ (ex SZENT ISTVÁN), TÁTIKA (ex SZENT IMRE) volt a sorrend. Őket követték a többiek, utolsóként a CSONGOR készült el 1948-ban. 1946 szeptemberében a BHRT a KISFALUDY száz évvel korábban történt vízrebocsátását ünnepelte Balatonfüredi Hajógyárban. Ekkor hangzott el először, hogy utat kell törni a Dunára a Sió-csatorna kibővítésével és a hajózsilip megépítésével. A zsilip 1947-ben készült el, s ezzel lehetővé vált nagyobb hajók és uszályok tervezése és építése is. 1948-ban elkészült az első vontatóhajó, a kis méretű BADACSONY motoros, majd néhány 250 tonnás uszály és 300 tonnás kavics dereglye. A jóvátételi szállítások keretében Csehszlovákia számára 330 tonnás sárdereglyéket, szolgálati motorosokat, 150 lóerős vontatókat, Jugoszlávia részére pedig 300 tonnás kavicsszállító uszályokat gyártottak, ebből 15 darabot. Az üzemet 1948-ban államosították, majd 1950-ben Balatonfüredi Hajógyár néven újjászervezték. Itt épült ismertebb hajók: 1935 BOGLÁR és BADACSONY motorosok; 1936 SZENT ISTVÁN és SZENT IMRE motorosok.

Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalat Hajóépítő Üzeme Balatonfüred - 1948-1950

A Balatoni Hajózási RT Hajóépítő Üzemét 1948-ban államosították, majd 1950-ben Balatonfüredi Hajógyár néven újjászervezték. Ebben a rövid időszakban főleg az újjáalakuló Folyami Flottilla részére építettek a dunai aknamentesítés céljára kisebb egységeket.

Balatonfüredi Hajógyár - 1950-1962

A Balatoni Hajózási RT Hajóépítő Üzemét 1948-ban államosították, majd 1950-ben Balatonfüredi Hajógyár néven újjászervezték. A belső-telep és a hajógyár közötti nádas területeket feltöltötték, s itt épült fel 1956 őszére két nagy csarnok. A dolgozók létszáma ekkor közel 600 fő volt, a tervező gárda pedig 15 főből állt. Ezzel a gyár készen állt nagyobb feladatok elvégzésére is. 1952-ben épült meg a Balaton legnagyobb személyszállító hajója a 600 fő befogadóképességű BELOIANNISZ motoros. Itt kell megjegyezni, hogy a jóvátételi szállítások ebben az időben mind az óbudai, mind az angyalföldi hajógyárak kapacitását szinte teljesen lekötötték, így a magyar hajózás számára a folyami uszályok és vontatóhajók gyártását Balatonfüreden kezdték meg, s a folyami egységeket az időközben megépült Sió-csatorna zsilipein keresztül juttatták el a Dunára. A 250, 300, 400 tonnás folyami uszályok után, szekciógyártásban indulhatott meg a 75 m. hosszú, 10 m. széles 1000 tonnás, raktárfedeles áruszállító és az 1000 tonnás tankuszályok építése. Az előbbiből 50 darab, az utóbbiból 10 darab készült a MAHART számára. Miután bizonyossá vált, hogy ekkora úszóegységeket el lehet szállítani a Balatonról, a MAHART rendelt még 4 darab 1500 tonnás uszályt is 82 m hosszal és 10 m. szélességgel. Szintén nagy jelentőségű volt a 800 lóerős közép-dunai vontatók sorozatgyártása. Közülük elsőként a DOROG készült el 1958-ban, majd 1961-ben a PAKS. A továbbiakban évenként általában két-lét darabot gyártottak, igazodva az 1000 tonnás uszályok mennyiségéhez, szem előtt tartva azt az elvet, hogy egy-egy vontató hat 1000 tonnás uszályt tudjon vontatni. Az 1956. évi bajai jeges árvíz után az Országos Vízügyi Hivatal olyan jégtörőhajók tervezésével bízta meg a gyárat, amelyeket egész évben gazdaságosan ki lehet használni. Így született meg a döngölős jégtörő, melynek orrába és farába egy-egy segédmotor által hajtott excentrikusan elhelyezett lendkereket szereltek. A jégtörés közben billegő hajó hatásfoka jobb, mint az állandóan meghátrázó és újból nekifutó hajóé. Ezeket az egységeket aztán a jég elmúltával vontatásra is lehetett használni. E típuson kívül készültek még kikötői vontató-jégtörőhajók, kitűzőhajók, tanyahajók és kavicskotró elevátorok a FOKA részére. Az 50-es évek elején a gyár export megrendelést is kapott 10 darab tengerparti motoroshajót kellett legyártania Lengyelország számára. Eközben nem szűnt meg a vitorláshajók gyártása sem. 1953-tól új típusok kerültek kifejlesztésre, így például a nagyobb alumínium testű vitorláshajók. Ezek testét a Dunai Hajógyárban Vácott gyártották és árbocait, vitorlázatát és egyéb felszerelésit szerelték Füreden. 50, 75, 80, 125 m2-es kivitelben készültek. Ettől függetlenül fahajók építése is tovább folyt a gyárban. Az 1962. évi ipari átszervezés a Balatonfüredi Hajógyárat is érintette. Önállóságát megszüntették és a Magyar Hajó- és Darugyár keretében MHD Balatoni Gyáregységeként működött tovább.

MHD Balatonfüredi Gyáregysége - 1962-1985

Az 1962. évi ipari átszervezés a Balatonfüredi Hajógyárat is érintette. Önállóságát megszüntették és a Magyar Hajó- és Darugyár keretében MHD Balatoni Gyáregységeként működött tovább. Ettől függetlenül folytatódott a MAHART közép-dunai vontató sorozatának, valamint a Vízügy jégtörőinek, kitűzőhajóinak gyártása. EAK tolóegység lett annak az önjáró tolóuszályból és egy tolt uszályból álló együttesnek a neve, amelyet a gyáregység az Egyesült Arab Köztársaság számára 1963-ban kezdett gyártani. Ezekből 1966-ig 50 egységet adott át a megrendelőnek. A gyár 1967-ben olyan további 80 tolóegységre kapott Egyiptomból megrendelést, amely már olaj rakomány továbbítására is képesek voltak. A 120 LE-s motorral ellátott, 920 tonna teherbírású egységekből végül 57 darab készült el, s ezzel ez a típus lett a balatonfüredi gyár legjelentősebb terméke. Mind a folyami, mind a balatoni kompok az MHD Balatonfüredi Gyáregységében készültek. Az első korszerű balatoni kompot még az egyesítés előtt 1961-ben bocsátották vízre KOMP II. néven (később SZÉCHENYI ISTVÁN), majd ezt követte 1964-ben a KOMP III. (később KOSSUTH LAJOS) és 1968-ban a KOMP IV. (később KISFALUDY SÁNDOR). A kompok meghajtó művei technikai újdonságnak számítottak, a meghajtó és kormányművet egyesítő Voith-Schneider hajtást ekkor alkalmaztak először a magyar hajógyártás történertében. A 35 m hosszú, 10 m széles kompokon 375 utas, 6 autóbusz vagy 20-24 személygépkocsi fér el. 1976 vízre bocsátott BAROSS GÁBOR komp 8 méterrel hosszabb és felépítmény a jobb helykihasználás miatt csak az egyik oldalon van. 1985-ben ismét átszervezésre került sor és a füredi gyár a Ganz-Danubius Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Hajógyár néven folytatta tevékenységét.
Hirdetés
Ganz Danubius Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Hajógyár - Balatonfüred - 1985-1988 Ganz Danubius Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Hajógyár - Balatonfüred - 1985-1988
Az Ipari Minisztérium 1985. június 1.-i hatállyal a Magyar Hajó- és Darugyár nevét Ganz Danubius Hajó- és Darugyárrá változtatta. Ezzel együtt a balatonfüredi gyáregység új neve Ganz Danubius Balatonfüredi Hajógyár lett. Amellett, hogy a balatonfüredi gyár leválását az Ipari Minisztérium nem engedte meg, a Ganz Danubius gyárainak - így Fürednek is - továbbra is joguk volt önálló hazai és exportszerződéseket kötni. A hajógyár azonban különösen nehéz helyzetben volt, mert nemcsak az alapanyag hiánya, hanem a háttéripar késedelmes szállításai is nehezítették munkáját. A piaci igények változása és a szerkezetváltás következtében a vezetőség minden munkát elvállalt, amire kereslet mutatkozott. Gyártottak markoló kanalakat, szállodai bútorokat, bányatámaszokat, hajóból pedig 10 db. úszódaru alkatrészt. A nehéz helyzetet jól jellemzi, hogy a Norvégiába szállított ún. Link Spaun ponton is többe került, mint az árbevétel. További termékek voltak: 16 tonnás úszódaru-pontontestek, 60 fős személyszállító hajó, teleszkópos bakdaru, Orenstein-Koppel markolók. A balatoni idegenforgalommal kapcsolatos megrendelés volt a balatoni KOSSUTH LAJOS komp átépítése, minek révén a hajón elhelyezhető autók száma 24-ről 33 darabra emelkedett. A hajógyár ekkor 920 főt foglalkoztatott. A Ganz Danubiuson belül a Balatonfüredi Hajógyár fel volt készülve egyedi termékek gyártására és a nyugati igények kielégítésére is, a gyár felkészülten várta a megrendeléseket. A legnagyobb gondot ezután a piaci helyzet jelentette. Egyszerűen keleten és nyugaton leállt a hajók eladási lehetősége.
Cikk nyomtatása
Oldalajánló
Vissza
Szólj hozzá
- 2013.11.11. 12:09
Szólj hozzá a cikkhez
Hozzászólás archívum
enekes
Válasz erre - 2013-12-04 14:29:55 | #2019

Gyorsan-gyorsan, mig van viz a toban...addig... s viszem a ladikomat

Oldal tetejére
Vissza